Világszerte mutatnak ki statisztikákat, hogy az idősebb és a fiatalabb generáció körében hogyan nőtt meg az öngyilkosságok száma a járvány hatására.
Az öngyilkosságok aránya főleg a 60 évet betöltött hölgyeknél figyelhető meg jobban. Nem, nem a Covid öli meg őket. A sajtó nem nagyon ír erről, mert igazából senkit nem érdekel ez a tény. Ez az a korosztály, akik leginkább egyedül (válás, vagy a férjük korai halála miatt), vagy nagyobb szegénységben élnek. Ők az a réteg, akik nagyon keveset kapcsolódnak amúgy is más emberekkel, mert talán hetente 2-3 alkalommal mennek el otthonról vásárolni, vagy elintézni valamit. Szóval amikor korlátozásokról beszélünk ennek a rétegnek az interakciója másokkal szinte teljesen megszűnik. Az ilyen embereknek, főleg akiknek nincs gyermekük, vagy rossz kapcsolatot ápolnak velük, vagy egyáltalán semmilyen kapcsolatuk nincs, fizikai, vagy egyéb érzelmi okok miatt, ők bezárva maradnak mindenféle szociális, anyagi, vagy érzelmi támogatás nélkül. Szóval ez a réteg, akik amúgy is rengeteg veszteséget éltek meg még a Covid előtt, a veszteségeik és a sérüléseik hatalmasra nőttek a Covid által. Nem haltak bele a járványba, de a kialakított rendszer belekényszeríti őket a halálba.
A másik kiemelten érintett korosztály a 24 év alattiak. Sok fiatal nem érzi magát otthon biztonságban, egyrészt mert nem élheti ki a valós énjét otthon, el kell rejtenie, hogy ki is ő valójában, másrészt bár vannak barátaik, olyan fiatalok, akikkel megélhetik az egyezőségeiket, akikkel felszabadultan viselkedhetnek, de azok a helyek, ahol találkozhattak szintén el vannak zárva előlük. Az igazság az, hogy sok fiatal életét áldozzuk fel a Covid alatt. Amerikában a 24 év alattiak körében a halálozás 2019-ről 2020-ra 23%-kal emelkedett, míg a Korona vírus miatt ez az emelkedés 1,2% volt.
De természetesen nem csak ez a két réteg érintett. Amit megtapasztalhattunk, hogy mindannyian sebezhetőek vagyunk, függetlenül attól, hogy valaki jómódban él-e, vagy sem, van-e munkája, vagy sem. Nagy energiákkal és gyorsan éltük az életünket és a lezárásokkal hatalmas lelassulást érezhettünk, amit korábban külső kényszerítő erő hatására nem tapasztalhattunk. Kénytelenek voltunk beszorulni jó, vagy rossz párkapcsolatokba, otthoni körülménybe, és a pandémia olyan dolgoknak is a katalizátora lett, amik amúgy nem törtek volna felszínre, nagyon sok kapcsolatnak okozta a végét.
Megszűntek a fizikai érintkezések is. Egyszer egy oktatásomon egy 20as éveiben lévő fiataltól azt hallottam, hogy az egészben a legjobb, hogy nem kell többet kezet fogjon, vagy megöleljen másokat. Micsoda? Egy 20as évei közepén járó fiataltól ilyet hallani számomra szörnyű. Az érintésnek olyan nagy szerepe van az életünkben. Mikor fogunk újra eljutni oda, hogy bátran megölelhetünk valakit, hogy nem kell azon gondolkodni, hogy adhatok-e puszit valakinek, vagy sem.
Az egyedüllét, elszigeteltség, félelem, bizonytalanság, a vírus természetével kapcsolatos tudáshiány, félreinformáltság, vagy információ hiánya, a média felelőtlen riportjai, kiközösítés, megbélyegzés, előítéletek, szégyen, hibáztatás. És az élettani hatások: stressz, idegesség, a fertőzéstől való félelem, paranoia, az egészégügyi ellátás hiánya miatti félelem. Ez mind és még sorolhatnánk, az intézkedések hatása.
Még nem vagyunk kint belőle, sőt! De tegyünk meg mindent, hogy ne legyen egyre rosszabb a helyzet. Tegyünk magunkért. És figyeljünk egymásra. Támogató közegben sokkal több ember életét meg tudjuk menteni. Egy szerető család, közösség sokat tehet a pozitív gondolatokért. Ha egyedül nem megy, akkor pedig érdemes segítséget kérni
Telefonos konzultációra az alábbi elérhetőségeken van lehetőség jelentkezni:
kingapolett@gmail.com
06703386677
A Gyászfeloldolgozás Módszer® Egyéni Támogató Program nem minősül terápiának.