Az Ájurvéda nem csupán egy tudomány, hanem vallás és filozófia. Az Ájurvéda az élet útjának egészét szentségnek tartja. Az „ayu” szó jelenti az élet minden formáját a születéstől a halálig. A „Véda” jelentése a tudás és a tanulás. Így az Ayurveda jelenti azt a tudományt, ami az emberi életet a maga teljességében értelmezi. Az Ayurveda évilliók óta létező tradíció, amely az étrendet, viselkedést és az életmódot az egészség megőrzése és helyreállítása részeként tárgyalja. Az Ayurvéda a legnagyobb hangsúlyt a prevencióra, az egészség megőrzésére helyezi.
Az Ayurveda a világegyetem születésének nagyon korai szakaszára vezethető vissza. Az indiai filozófusok azt állítják, hogy az ayurveda Brahma főistentől, az univerzum teremtőjétől származik. Brahma nem egy puszta lény, hanem magának az Úr Istennek az anyagtalan formája, akitől az egész anyagi világ született. A megfelelő kondíció, az egészség és a hosszú élet iránti vágy megtalálhatóak minden élő szervezet alapvető ösztönei között. Tehát az Ayurveda egy olyan hagyománsy, olyan antikvitás, ami egyidős magával az élettel.
Az ayurveda elfogadja a világegyetem és az ember közös eredetére vonatkozó elméletet. A világegyetem a makrokozmosz, míg az ember a mikrokozmosz. A világegyetem megteremtéséhez kétféle alapvető elem kell: egy anyagi és egy nem anyagi.
Az ősi rishik, az igazság látói, akik elérték az önmegvalósítást, az igazságot vallásos gyakorlatok és szabályok révén fedezték fel. Intenzív meditáció révén ezt az igazságot a mindennapi életükben jelenítették meg.
Az Ajurvéda a mindennapi élet tudománya, s a tudásnak ez a rendszere a rishik gyakorlati, filozófiai és vallási megvilágosodásából alakult ki, amely viszont abban gyökeredzett, ahogyan ők megértették a teremtést.
Az ember és univerzum szoros kapcsolatában észrevették, hogyan jelenik meg a kozmikus energia valamennyi élő és élettelen dologban. Azt is megértették, hogy minden létezés forrása a kozmikus tudat, amely hím és nőstény energia formájában jelenik meg – Shivaként és Shaktiként.
Az Ajurvéda tanítása szerint az ember egy mikrokozmosz, egy önmagában létező univerzum. A külső környezet, a makrokozmosz egyetemes erőinek gyermeke. Egyéni létezése elválaszthatatlan a teljes kozmikus megjelenéstől. Az Ajurvéda az egészséget és a „betegséget” átfogó szempontból tekinti, figyelembe véve az egyéni és a kozmikus szellem: az öntudat, az energia és az anyag inherens viszonyát. Az Ajurvéda tanítása szerint valamennyi egyed négy biológiai és szellemi ösztönnel rendelkezik: vallásos, anyagi, újrateremtő és a szabadságra törekvő ösztönnel. Ezen ösztönök kielégítésének alapja a kiegyensúlyozott egészség. Az Ajurvéda segít az egészséges embernek egészégét megőrizni, a betegnek pedig visszanyerni azt. Ez egy gyógyító élettudomány, valamennyi gyógyító mesterség szülőanyja. Az Ajurvéda gyakorlatának célja, hogy elősegítse az emberi bodogságot, az egészséget és a kreatív növekedést. A test valamennyi energiájának megfelelő egyensúlya révén a fizikai romlás és betegség folyamatai számottevően csökkenthetők. Az Ajurvéda alapvetése az a gondolat, hogy az egyén képes az öngyógyításra.